Mit jelent a reformáció?
Két dolgot jelent számomra: egyrészt a XVI. században történt fantasztikus eseményt. Mindig megdöbbenek, amikor az egyháztörténetnek ezzel a részével foglalkozom vagy diákoknak tanítom, hogy micsoda bátorság volt Luther szívében, és micsoda elszánt alázat mozgatta őt. Lehet negatív dolgokat is mondani Lutherről, hiszen kora gyermeke volt, de példaértékű, ahogy lelkiismeretének egyetlen mércéje a Szentírás volt, s ettől nem engedte magát – életveszélyes fenyegetésekkel sem – eltántorítani. Jó látni, hogy ezt az elszántságot miként használta fel Isten, s miként változtatta meg Luther kiállása Németország és egész Európa jövőjét. Másrészt Luther legnagyobb félreértésének tartom, ha a reformációról csak múltbeli eseményként beszélünk. Ha így teszünk, akkor pusztán történelmi eseményként tekintünk a reformációra, s elveszítjük az igazi értelmét, célját és lendületét. A reformáció ennél sokkal több, ma is feladat és cél a számunkra! Nekünk is azt kell tennünk, amit Luther tett: meghallani a világ szavát, az emberek problémáit és ezekre kell választ adni az örök evangéliummal. Ha ezt komolyan vennénk, akkor ez hatással lenne igehirdetéseinkre, liturgiánkra, egyházi szervezeti felépítésünkre, liturgiánkra és énekeinkre. Ahogy már említettem Luther meghallotta az emberek igazi kérdéseit, s volt bátorsága lépni is feléjük. Volt bátorsága egyszerűvé tenni az igehirdetést nyelvét, átalakítani a liturgiát, papi öltözetet és komolyan megnézni a Szentírás mérlegén bizonyos tanításokat. Luthernek volt bátorsága – folyton változó helyzetben (parasztháború előtt, alatt és közben) – megfogalmazni a véleményét a különböző politikai események mellett vagy éppen ellen.
Miért vagyok evangélikus?
Miért vagyok evangélikus?
Két okból vagyok evangélikus: egyrészt azért, mert „ide születtem”, a cinkotai evangélikus templomban tartottak szüleim a keresztvíz alá. Ez nem egy tudatos döntés volt, de mégis meghatározó, hiszen ezáltal elindított egy úton az Úristen. Így evangélikus gyermek bibliakörbe kezdtem el járni, evangélikus lelkészeknél konfirmáltam, evangélikus közösségekben éltem gyermek és ifjú éveimet.
A második ok, már sokkal tudatosabb: Miután megszólított az Úristen és 17 éves koromtól a gyermeke lettem, egyre jobban megismertem a különböző felekezetek dogmáit, s attól kezdve már tudatosan vallottam az evangélikus egyház tanításait.
Nagyon fontosnak tartom az Isten előtti személyes megállás felelősségét, a Szentírás zsinórmértékként alkalmazását, az úrvacsora tanításunk elemeit, s a kegyelemről szóló hitvallásunk. Éppen ezért 2003 -ban már belső meggyőződéssel tudtam elmondani a lelkészi eskü szövegét: „Esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Isten, hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekezem, az Úr Jézus Krisztus evangéliumát a teljes Szentírás szerint egyházunk hitvallásai értelmében tisztán és igazán hirdetem; a szentségeket Krisztus rendelése szerint helyesen szolgáltatom ki.”
Nagyon fontosnak tartom az Isten előtti személyes megállás felelősségét, a Szentírás zsinórmértékként alkalmazását, az úrvacsora tanításunk elemeit, s a kegyelemről szóló hitvallásunk. Éppen ezért 2003 -ban már belső meggyőződéssel tudtam elmondani a lelkészi eskü szövegét: „Esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Isten, hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekezem, az Úr Jézus Krisztus evangéliumát a teljes Szentírás szerint egyházunk hitvallásai értelmében tisztán és igazán hirdetem; a szentségeket Krisztus rendelése szerint helyesen szolgáltatom ki.”
Szükség van -e ma reformációra?
Igen, számtalan területen van, ahol az evangélikus egyházunkban reformációra lenne szükség! Az előző kérdésre adott válaszban felsoroltam néhány területet, s ha a mai korra nézek, akkor azt kell mondanom, hogy én ezeken a területeken nem érzem elég bátornak egyházunkat.
Szerintem nagyobb elszántsággal kellene kilépnünk a templom falai közül, jobban kellene élnünk a modern technika adta lehetőségekkel, több szabadtéri evangelizációt, könnyűzenei alkalmat kellene tartanunk, szervezettebben kellene szolgálnunk az utcán élő emberek felé. Gyakorló evangélikus lelkészként tudom, hogy mindez nem könnyű vállalkozás, de Luthernek se volt könnyű! Luther egy hatalmas egyházi és világi hatalommal találta magát szemben, nekünk más ellenfeleink vannak: a közöny, a fásultság, a nyomasztó anyagi problémák és az emberekben levő negatív egyházkép. Ezek ellen kell felvennünk a harcot, s ez nem szabadon választható feladatunk, hanem Istentől kapott felelősségünk. A kérdés, hogy van-e még elég erőnk és hitünk, hogy elinduljunk ezen az úton, vagy maradunk a biztonságosnak tűnő, de lassan összeomló falaink között?
Nagyon sok múlik a válaszunkon, mert egyre kevesebb időnk és lehetőségünk lesz megállítani azt a negatív tendenciát, amely elindult egyházunkban. Itt gondolhatunk a létszámbeli drasztikus csökkenésre éppúgy, mint a fogyó keresztelésekre, csökkenő konfirmandus létszámokra. Ráadásul, ahogy fogy a létszámunk, úgy öregszik is el az egyház. Érdemes megnézni, hogy különböző missziói alkalmainkon melyik korosztály van jelen a legnagyobb létszámmal?! Azok az – áldott és hűséges – idősek, akik még maguk eljönnek, de gyermeküket és unokájukat már nem tudják elhozni. Éppen ezért van szükség minél előbb igazi reformációra, arra, hogy a Szentlélek szele belekapjon az egyház hajójának vitorlájába! Nekünk az a dolgunk, hogy a vitorla ki legyen feszítve és felkészült hajósok kérjék és várják az érkezését!
http://evangelikus.hu/mit-jelent-reformáció
Szerintem nagyobb elszántsággal kellene kilépnünk a templom falai közül, jobban kellene élnünk a modern technika adta lehetőségekkel, több szabadtéri evangelizációt, könnyűzenei alkalmat kellene tartanunk, szervezettebben kellene szolgálnunk az utcán élő emberek felé. Gyakorló evangélikus lelkészként tudom, hogy mindez nem könnyű vállalkozás, de Luthernek se volt könnyű! Luther egy hatalmas egyházi és világi hatalommal találta magát szemben, nekünk más ellenfeleink vannak: a közöny, a fásultság, a nyomasztó anyagi problémák és az emberekben levő negatív egyházkép. Ezek ellen kell felvennünk a harcot, s ez nem szabadon választható feladatunk, hanem Istentől kapott felelősségünk. A kérdés, hogy van-e még elég erőnk és hitünk, hogy elinduljunk ezen az úton, vagy maradunk a biztonságosnak tűnő, de lassan összeomló falaink között?
Nagyon sok múlik a válaszunkon, mert egyre kevesebb időnk és lehetőségünk lesz megállítani azt a negatív tendenciát, amely elindult egyházunkban. Itt gondolhatunk a létszámbeli drasztikus csökkenésre éppúgy, mint a fogyó keresztelésekre, csökkenő konfirmandus létszámokra. Ráadásul, ahogy fogy a létszámunk, úgy öregszik is el az egyház. Érdemes megnézni, hogy különböző missziói alkalmainkon melyik korosztály van jelen a legnagyobb létszámmal?! Azok az – áldott és hűséges – idősek, akik még maguk eljönnek, de gyermeküket és unokájukat már nem tudják elhozni. Éppen ezért van szükség minél előbb igazi reformációra, arra, hogy a Szentlélek szele belekapjon az egyház hajójának vitorlájába! Nekünk az a dolgunk, hogy a vitorla ki legyen feszítve és felkészült hajósok kérjék és várják az érkezését!
http://evangelikus.hu/mit-jelent-reformáció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése