A hétfő reggeli diák áhítatoknak a következő időszakban a bűnbánat és megtérés lesz a témája, erről szóltunk már tegnap is. (Örülök, hogy több osztályban folytatták a diákok a beszélgetést erről a témáról.)
Emellett közel 60 gimnazistának a hittanórai anyaga a tékozló fiú példázata - ami szintén a megtérésről szól - , s ennek keretében közösen megnéztük ezt a filmet is.
"Rabok és szabadok" a címe, a váci börtönben megtért rabok nyilatkoznak benne.
http://www.keresztenytv.hu/index.php?id=3&p=video
Számomra - és a diákoknak is - sokat jelentett a rabok bizonyságtétele, remélem egyik csendesnapunkon mi is vendégül láthatjuk őket. Elkezdtem megszervezni! :-)
Szeretettel ajánlom ezt a cikket:
Józsit jelenés vitte jó útra (Bors - 2011.07.23. 12:00)
Évek óta tartó bűnözői életmóddal szakított Majláth József, amikor a börtönben jelenést látott. Az egykori erőszakos nehézfiú jelenlegi fogvatartottakkal osztotta meg jó útra térése történetét.
Veress Zoltán és Majláth József hátat fordított korábbi
életmódjának. Csuka Tamásné fiai most mások szemét próbálják felnyitni
Fotó: Birton Szabolcs
Fotó: Birton Szabolcs
Megtért egykori nehézsúlyú bűnözőkkel beszélgethetett négy
fogva tartott a Református Ifjúsági Találkozón tegnap Tatán. Csuka Tamásné
tiszteletes asszony segítségével szakítottak a bűn világával. Egykori bűneikről
nem beszélnek, korábbi életüket, amivel szakítottak, igyekeznek elfelejteni.
Majláth József mindig is „nagy ember” szeretett volna lenni, mégpedig bármi áron. Mivel szépszerével nem ment, az erőszak útját választotta. Hétszer volt büntetve, utoljára több mint egy évtizedre.
– Amikor fiatalemberként súlyos büntetést kaptam, azt gondoltam, hogy az életem véget ért – mesélte. – Elhatároztam: öngyilkos leszek. Addig is arról szólt az életem, hogy börtönbe be, börtönből ki. Azon a sorsfordító éjszakán arra vártam, hogy mindenki elaludjon. Váratlanul elkezdtem sírni, ahogyan végigpörgött előttem az életem, a sok-sok bűn, amit elkövettem. Abban a pillanatban egy fénylő emberi alak jelent meg a cellámban. Rögtön rájöttem: Jézus az, és csak annyit mondtam neki: „bocsáss meg!”. Másnap nem ismertek rám a cellatársaim.
József soha többé nem akarja, hogy az ablakán kommandósok ugráljanak be és elfogják, mint egy állatot. Naponta imádkozik és nyugodtan alszik, környezete megbecsüli. Asztalosként keresi kenyerét.
– Nem élek nagy lábon, de legalább szabadon – összegzett. Veress Zoltán még csak két hete szabadult, gépkocsivezetőként képzeli el a jövőjét. Fegyveres rablásért kellett bűnhődnie, és amikor megtapasztalta a börtönt, elkezdte olvasni a Bibliát. Nagyon tetszett neki, hogy Jézus elfogadja a legbűnösebbeket is.
– Azt éreztem, hogy a börtönben megsokasodik a bűn, de közben erősebben árad ki a kegyelem. Érzem mindennap Jézust, és a nyugalma áthat. Boldog vagyok, élvezem az életem minden percét – vallotta rabtársainak. – Attól fogva, hogy bibliafoglalkozásokra jártam, azt kezdtem érezni, hogy Isten mindenkor megsegít, megerősít, ha pedig elesek, felemel. Szeret minden hiányosságommal együtt, hét és fél éven keresztül megtartott a börtönben – vallotta az egykori nehézfiú. Õ is, akárcsak József, szabadulása után bocsánatot kért azoktól, akiknek bajt okozott, és most szeretettel viszonyul mindenkihez.
Csuka Tamásné „fiai” ők: a tiszteletes asszony már huszonegy éve járja a börtönöket, és segíti a rabokat. Eddig nagyjából nyolcvan embert térített meg, akik azóta is tisztességben élnek.
– A jó pásztor egy elveszett lelket is megkeres, nem a statisztikák számítanak. Azt tapasztaltam, hogy a börtönben is vannak lelkileg szabad emberek, miközben sokan kint is a saját rácsaik között élnek – mondta.
Majláth József mindig is „nagy ember” szeretett volna lenni, mégpedig bármi áron. Mivel szépszerével nem ment, az erőszak útját választotta. Hétszer volt büntetve, utoljára több mint egy évtizedre.
– Amikor fiatalemberként súlyos büntetést kaptam, azt gondoltam, hogy az életem véget ért – mesélte. – Elhatároztam: öngyilkos leszek. Addig is arról szólt az életem, hogy börtönbe be, börtönből ki. Azon a sorsfordító éjszakán arra vártam, hogy mindenki elaludjon. Váratlanul elkezdtem sírni, ahogyan végigpörgött előttem az életem, a sok-sok bűn, amit elkövettem. Abban a pillanatban egy fénylő emberi alak jelent meg a cellámban. Rögtön rájöttem: Jézus az, és csak annyit mondtam neki: „bocsáss meg!”. Másnap nem ismertek rám a cellatársaim.
József soha többé nem akarja, hogy az ablakán kommandósok ugráljanak be és elfogják, mint egy állatot. Naponta imádkozik és nyugodtan alszik, környezete megbecsüli. Asztalosként keresi kenyerét.
– Nem élek nagy lábon, de legalább szabadon – összegzett. Veress Zoltán még csak két hete szabadult, gépkocsivezetőként képzeli el a jövőjét. Fegyveres rablásért kellett bűnhődnie, és amikor megtapasztalta a börtönt, elkezdte olvasni a Bibliát. Nagyon tetszett neki, hogy Jézus elfogadja a legbűnösebbeket is.
– Azt éreztem, hogy a börtönben megsokasodik a bűn, de közben erősebben árad ki a kegyelem. Érzem mindennap Jézust, és a nyugalma áthat. Boldog vagyok, élvezem az életem minden percét – vallotta rabtársainak. – Attól fogva, hogy bibliafoglalkozásokra jártam, azt kezdtem érezni, hogy Isten mindenkor megsegít, megerősít, ha pedig elesek, felemel. Szeret minden hiányosságommal együtt, hét és fél éven keresztül megtartott a börtönben – vallotta az egykori nehézfiú. Õ is, akárcsak József, szabadulása után bocsánatot kért azoktól, akiknek bajt okozott, és most szeretettel viszonyul mindenkihez.
Csuka Tamásné „fiai” ők: a tiszteletes asszony már huszonegy éve járja a börtönöket, és segíti a rabokat. Eddig nagyjából nyolcvan embert térített meg, akik azóta is tisztességben élnek.
– A jó pásztor egy elveszett lelket is megkeres, nem a statisztikák számítanak. Azt tapasztaltam, hogy a börtönben is vannak lelkileg szabad emberek, miközben sokan kint is a saját rácsaik között élnek – mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése